Palacsintasütö dilemma

Már jó ideje készülök megírni ezt a posztot, de valamiért mindíg háttérbe szorult. Pedig nagyon húsbavágó a problémám, mert nálunk gyakran használatban van a palacsintasütö. De gondolom így van ezzel azon háztartások zöme, ahol gyerek van. Igen ám! de a jó palacsintához jó sütö is szükségeltetik. Annak idején, amikor a nagymamám tanított palacsintát sütni, még a jó öreg, öntöttvas, fekete palacsintasütöt használtuk. Olyan csúnya volt már szegény, hogy dugtuk állandóan, hogy még véletlenül se lássa meg senki. Mégis ebben sültek igazán jól a palacsinták. Egy sem ragadt le és egyöntetüen aranyszinüre pirult benne a massza. Aztán csak eljött a pillanat és fájó szívvel, de örökre megváltunk töle. A mostani eszemmel már biztos, hogy nem dobtam volna ki, inkább dugdostam volna tovább. Utána próbálkoztunk rengeteg féle sütövel, de egyikkel sem boldogultunk igazán. Van amiben leragadt, szakadt és csak kínlódás volt a palacsinta sütés. De nem adtuk fel a harcot, kerestük tovább az igazit.

Egyszer aztán, úgy 10-12 évvel ezelött szert tettem egy spanyol palacsintasütöre. Pontosan emlékszem az árára, 7700 Ft volt. Azért ilyen jó a memóriám vele kapcsolatban, mert abban az idöben ez még elég sok pénznek számított. De nem érdekelt, mert megszállottan vágytam a tökéletes darabra. Ma már bizton állíthatom, hogy többszörösen is megérte az árát, mivel tökéletes palacsinták készülnek/tek benne. Az idö viszont felette is eljárt és nagyon megviselt lett a sok használattól. Ebben benne van az én kezem is, mert csak és kizárólag egy gömbölyü fejü, életlen késsel - direkt csak erre a használatra - tudom megfordítani, a magam módján, szakszerüen a palacsintákat. Ez viszont egyáltalán nem tett jót a bevonatnak. Így most újból keresem a tökéletes palacsintasütöt.

Szeretném töletek megkérdezni, hogy kinek, mi vált be!? Melyik és milyen a tökéletes palacsintasütö?
Kérlek benneteket, osszátok meg velem a tapasztalataitokat, ha nem túl nagy ez a kérés!